Circuit Zandvoort

A Circuit Zandvoort (2017-ig Circuit Park Zandvoort) a közvetlenül az Északi-tenger partján, a holland Zandvoort település mellett található homokos tengerparti dűnék között elhelyezkedő versenypálya, amelyen 1952-től 1985-ig harmincszor rendeztek Formula–1-es versenyt. 2021-től 36 év után újra visszatér ide a mezőny.

Circuit Zandvoort
Adatok
Hely	Hollandia, Zandvoort
Épült	1939
Tervező	Jarno Zaffelli
Versenyek	DTM, Formula–1, Masters of Formula–3
Hossz	4.26 km, 2.6 mérföld
Kanyarok	14
Abszolút pályacsúcs	1:08.885 (Max Verstappen, Red Bull Racing Honda, )
Versenyen futott pályacsúcs	1:08.885 (Max Verstappen, Red Bull Racing Honda, )
Elhelyezkedése
Circuit Zandvoort Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 23′ 18″, k. h. 4° 32′ 35″52.388292, 4.543011
A versenypálya weboldala

Története

A pálya 1948-as tervezése nagy részben Johannes Hugenholtz nevéhez fűződik. Az egykori, alig 4,2 km hosszú létesítmény között – kisebb megszakításokkal – harminc alkalommal adott otthont a Formula–1 holland nagydíjnak. A korábbi vonalvezetés főleg gyors kanyarokból, illetve egy hajtűkanyarból állt, ami a célegyenes után következett. A pályát 1971 után már nem találták elég biztonságosnak, mivel az 1970. június 21-én megrendezett futam alatt Piers Courage balesetet szenvedett, és égő autójában meghalt. Annak ellenére, hogy Panorama néven új sikánt építettek, 1973. július 29-én a brit Roger Williamson is halálos égési sérülések következtében hunyt el. 1979-ben egy újabb sikánnal bővült a pálya. 1980. július 20-án a német Formula–2-es versenyző, Hans-Georg Bürger is meghalt a Formula-2 Európa-bajnokság versenyén. 1985-ben a Formula–1 hosszú időre elbúcsúzott a zandvoorti pályától. A létesítményt 1998-ban építették át utoljára, és alakították ki mai, 4,26 km-es hosszát. A pályát jelenleg többek között a DTM-nek, a Túraautó-világbajnokságnak, az A1 GP-nek és néhány nemzeti versenynek szolgál otthonául.

Halálos balesetek a pályán

Piers Courage az 1970-es holland nagydíjon egy csatában elvesztette uralmát az autója felett és felborult, és autója kiégett. A pilóta halálos égési sérüléseket szenvedett. Az 1973-as holland nagydíjon a brit Roger Williamson falnak ment autójával és felborult, majd átcsúszott a pálya másik oldalára és a kocsi égni kezdett. David Purley szemtanúja volt a balesetnek, megállt, megvárta míg a többiek elmentek és átszaladt a pályán. Megkísérelte visszaborítani az autót, de nem sikerült. Segítséget kért a pályamunkásoktól de ők féltek, hogy felrobban. Purley elvett egy poroltót és próbálta eloltani az egyre nagyobb lángokat, majd amikor egy pályamunkás meg akarta őt akadályozni a tűz oltásában, arcon ütötte. Percekig tartó szenvedés után Purley feladta, és búsan elsétált. Hősiességéért később kitüntették. A következő versenyen nem állt rajthoz, sőt el sem utazott, ő vitte Roger Williamson koporsóját a temetésén. Purley 1985. július 2-án lezuhant repülőjével és meghalt.

Különféle vonalvezetések, kanyarok

A pályán a következő kanyarok találhatóak:

• Tarzan (1)
• Gerlach (2)
• Hugenholtz (3)
• Hunzerug (4)
• Rob Slotemaker (5)
• Scheivlak (6)
• Masters (korábban Marlboro) (7)
• Renault (8)
• Vodafone (9)
• Audi S (10 + 11)
• Kumho (12)
• Arie Luyendyk (13)

A legnagyobb szintkülönbség a pályán 15 méter.

A célegyenes egy A1GP-verseny alatt.

A pálya vonalvezetése az évek során többször módosult:

• 1948-1971: 4,193 km (2,605 m)
• 1972-1979: 4,226 km (2,626 m)
• 1980-1989: 4,252 km (2,642 m)
• 1990-1998: 2,526 km (1,57 m)
• 1999 óta: 4,3 km (2,672 m)

• 
  1948-1971
• 
  1972-1979
• 
  1980-1989
• 
  1990-1998
• 
  1999-

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Circuit Zandvoort témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap
• Műholdkép a pályáról a Google Maps-en Archiválva 2021. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Drónnal repülték körbe a Forma-1-be visszatérő, régi-új pályát. Index.hu. (Hozzáférés: 2020. január 3.)