A XVIII. század végének magyar nyelvű sajtójában különleges helye van az 1794-95-ben megjelent Urániának. Sajtótörténeti jelentőségéről már eddig is többször megemlékeztek, ám fontosságához képest mégis hézagosnak tűnik a szakirodalom. Most, hogy lehetóvé vált a folyóirat teljes anyagának jegyzetelt, apparátussal ellátott kiadása, bizonyosan megnyílik a lehetősége az intenzívebb és átfogóbb kutatásoknak. Ez a kötet forráskiadvány: hozzáférhetővé kívánja tenni a XVIII. század végének egyik fontos, magyar nyelvű folyóiratát. A három számot megért Uránia újrakiadása nemcsak sajtótörténeti vagy irodalomtörténeti szempontból indokolt: a XVIII. századi magyarországi művelődéstörténettel foglalkozó kutatások is sokat nyerhetnek azzal, ha a nehezen fellelhető, nagyrészt teljesen ismeretlennek tekinthető cikkek új lenyomatban napvilágot látnak. A kiadás elveinek kialakításakor éppen ezért a gyakorlati felhasználhatóságot tartottuk a leginkább a szemünk előtt, külön figyelembe véve azt, hogy az Uránia egyaránt forrásanyaga lehet egymástól egészen eltérő módszertannal dolgozó tudományágaknak is. Mindazonáltal fontosnak gondoljuk hangsúlyozni: ezzel a kötettel csupán a kutatás jelenlegi állását kívántuk dokumentálni. A jegyzetek nagyrésze tehát sokkal inkább a hiányokról, az irodalomtörténeti, sajtótörténeti vizsgálódás majdani lehetséges irányairól árulkodik - annak reményében, hogy éppen az Uránia újrakiadása teremtheti azt a feltételt, amely a további, az eddiginél termékenyebb és alaposabb kutatáshoz szükséges.