MATHURÁ BUDDHISTA SZOBRÁSZATA A KUSÁN-KORBAN

Mathurá kereskedelmi utak találkozásánál fekvõ, régi város Észak-Indiában, zarándokhely és az i.sz. 1-5. század között fontos szobrászati központ. A korabeli nagy vallások: a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus egyaránt jelen voltak itt. Mûvészetének fõ alkotó periódusa a Kusán-kor (i.sz.1-3. század). Szobrászatának jellegzetes anyaga a gyakran sárga foltos vörös homokkõ. A Kusán-kor virágzó buddhista mûvészetéhez köthetõ -- nagyjából egyidejûleg Gandhárában és Mathurában – a Buddha- és bódhiszattva-ábrázolások elterjedése, melyek egyszersmind az elsõ ikonográfiai típusokat képviselik az indiai mûvészetben. Miközben Mathurá alkotásainak ikonográfiája gyakran megegyezik a gandhárai alkotásokéval, addig stílusukat tekintve a tisztán indiai hagyományban gyökereznek, mely Gandhárától függetlenül, önállóan fejlõdött. Mathurá nagyméretû Kusán-kori Buddha- és bódhiszattva-ábrázolásai – mint amilyen a felirata szerint a Bála nevû szerzetes (bhiksu) által adományozott „bódhiszattva” (ikonográfiája alapján inkább Buddha)-- súlyosan megformált testtömegeikkel a Maurja- és a Sunga-kori jaksa- és csaurítartó ábrázolásokkal mutatnak rokonságot. Az indiai hagyományhoz való tartozást mutatják a húsos testformák, a hosszú, dhóti-szerû, áttetszõ ruha, a terpeszállás, a kerek arc, a kissé merev mosoly, a borotvált fõ, stb. is. A korszak ülõ Buddháinak gyakori ismérve a spirálisan csavarodó usnísa, mely egy kaparda nevû tengeri csigára emlékeztet, s emiatt ezeket a Buddhákat kapardin-Buddhának is nevezi az irodalom.

További jellemzõ a dicsfény szélének cakkozott díszítése. A keresztben egymásra helyezett lábak (vadzsraparjankászana), az oroszlántrónus, a dicsfény felett a megvilágosodás fája (bódhi-fa), a bódhiszattva-kísérõk és a sztélé tetején a repülõ égi lények (vidjádhara) a korszak ábrázolásainak standard elemeivé váltak. Mathurá buddhista kontextusában nem buddhista témájú alkotások is megjelennek több dombormûvön, melyekrõl feltételezik, hogy talán alamizsnagyûjtésre szolgáló edényt tartottak, mivel ezek minden esetben kolostorok területén voltak felállítva. A dombormûvek témája: a borivás, a részegség és egyes részletek -- pl. egyes mûveken a görögös ruházat -- nyugati hatásra, sõt valamely dionüszoszi rítus jelenlétére utal. A rituális borivás az ókori Indiában sem volt ismeretlen, ezért lehetséges, hogy a Kusán-korban érvényesülõ nyugati hatások csak megerõsítettek egy már létezõ hagyományt.

Renner Zzuzsanna