számjegy

Hungarian

Etymology

szám (“number”) +‎ jegy (“mark”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsaːmjɛɟ]
• Hyphenation: szám‧jegy

Noun

számjegy (plural számjegyek)

1. digit, figure, numeral (a symbol that is not a word and represents a number)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	számjegy	számjegyek
accusative	számjegyet	számjegyeket
dative	számjegynek	számjegyeknek
instrumental	számjeggyel	számjegyekkel
causal-final	számjegyért	számjegyekért
translative	számjeggyé	számjegyekké
terminative	számjegyig	számjegyekig
essive-formal	számjegyként	számjegyekként
essive-modal	—	—
inessive	számjegyben	számjegyekben
superessive	számjegyen	számjegyeken
adessive	számjegynél	számjegyeknél
illative	számjegybe	számjegyekbe
sublative	számjegyre	számjegyekre
allative	számjegyhez	számjegyekhez
elative	számjegyből	számjegyekből
delative	számjegyről	számjegyekről
ablative	számjegytől	számjegyektől
non-attributive possessive - singular	számjegyé	számjegyeké
non-attributive possessive - plural	számjegyéi	számjegyekéi

Possessive forms of számjegy
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	számjegyem	számjegyeim
2nd person sing.	számjegyed	számjegyeid
3rd person sing.	számjegye	számjegyei
1st person plural	számjegyünk	számjegyeink
2nd person plural	számjegyetek	számjegyeitek
3rd person plural	számjegyük	számjegyeik

Derived terms

• számjegyű

 

Further reading

• számjegy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN