Lucius Annaeus Seneca

Előkelő hispániai családból származott: apja, idősebb Seneca lovagrendi rangú volt. Anyja, Helvia három fiúnak adott életet, akik közül a középső volt Lucius. Bátyja az Apostolok Cselekedeteiből is ismert Gallio volt, akivel Pál apostol is találkozott (ApCsel 18,12 – ApCsel 18,17). Galliót később bevádolták, hogy részt vett a Nero császár ellen szervezett Piso-összeesküvésben, de ügye feledésbe merült, és emiatt nem végezték ki. (Tacitus, Annales, XV. könyv, 73.) Nem kerülte el viszont ezt a sorsot öccse, Annaeus Mela, a császári magánkincstár felügyelője, valamint annak fia, Lucanus eposzköltő. (Tacitus, Annales, XVI. könyv, 17.) A család felemelkedése jól példázza, hogy a Kr.u. I. századtól fogva a provinciákban is olyan fokúvá vált a romanizáció, hogy akik itt tanultak, azok a fővárosban is megállták a helyüket.

Seneca Minor Cordubában (ma Cordoba) látta meg a napvilágot, az I. század kezdete körüli időben. Életéről nagyon sok információval rendelkezünk, főleg saját írásaiból. Seneca maga is beszámol arról, hogy korán Rómába érkezett tanulmányok folytatása céljából, ahol Szotión filozófus tanítványává vált, és mesterének hatására egy évre lemondott a hús élvezetéről. Apja nyomására azonban kénytelen volt feladni a vegetarianizmusát. Saját bevallása szerint Rómában tanulta meg, hogy a képzés nem azonos a tudás felhalmozásával, hogy a tartalom megelőzi a formát, de itt keltették fel érdeklődését a természettudományos vizsgálódások is. Természettudományos műveket írt, melyek közül a legismertebb a Naturales questiones. Rómában anyja egyik testvérének felesége vette pártfogásába az ifjú Senecát, aki ekkor senatori pályára készült, de gyakori légúti megbetegedései miatt annyira elkeseredett, hogy majdnem öngyilkos lett. Apja javaslatára azonban Egyiptomba ment, ahol a pártfogójának férje éppen praefectusi rangot töltött be.

Kr. u. 31-ben Seneca visszatért Itáliába, ahol 41-ig politikai és közéleti pályát fut be: quaestor, majd védőügyvéd lett. Egyik védőbeszédével azonban felkeltette Caligula császár irigységét, aki ki akarta végeztetni. Egyik szeretője javaslatára, aki szerint a beteges ifjú úgyis hamarosan magától meghal, és ezért kár a császári házra újabb gyilkosság gyanúját vetíteni, Caligula életben hagyta. 41-ben Iulia Livillával, Caligula egyik nővérével folytatott állítólagos házasságtörő viszonya miatt Claudius Korzikára száműzette, ahol 49-ig volt kénytelen tartózkodni. A száműzetést Claudius kicsapongó felesége, Messalina eszközölte ki. A száműzetésben írta meg a Helviához írt vigasztalást, valamint egy Polybiushoz, Claudius császár kegyencéhez címzett vigasztalását. Ez utóbbiban Claudiust az ideális uralkodónak állítja be. Ennek hatására, valamint Claudius új feleségének, Agrippinának segítségével Seneca visszatérhetett Rómába. Itt a későbbi Nero császár nevelője lett, majd Nero hatalomra jutása után Burrus testőrparancsnokkal együtt a birodalom élén állt, mint Nero segítője:

Claudius halálára ironikus gyászbeszédet írt (Apocolocynthosis – „Claudius tökké válása”, utalva az istenné emelkedésre^[1]), valamint ő írta Nero senatusi bemutatkozó beszédét. Ez utóbbiban Nero a senatus és a princeps között Augustus által meghonosított hatalommegosztáshoz való visszatérést (dyarchia) tűzi ki célul:

Seneca hatásának tudják be, hogy a pártusok kivonultak Armeniából, illetve, hogy Germániában és Britanniában is kiegyezésre, illetve a római uralom megszilárdítására kerülhetett sor.

Miután Nero megölette anyját, Agrippinát, Seneca is háttérbe szorult. Hogy elkerülje Nero féltékenységét, felajánlotta a császárnak, hogy átadja számára a vagyonát (Tacitus, Évkönyvek, XIV. könyv, 54. caput). Nero ezt visszautasította, viszont gyanakvása nem múlt el a filozófus iránt. A Piso-összeesküvés egyik résztvevője bevádolta Senecát, akinek emiatt császári utasításra öngyilkosságot kellett elkövetnie. Felesége, Paulina a férjével együtt akart meghalni, így ő is felvágta az ereit, őt azonban a császár parancsára megmentették.

Eszménye a senatus és a princeps közötti hatalommegosztás (dyarchia). Mint az ókori filozófusok jelentős része, ő is az etika és a politika szoros kapcsolatát hirdeti. A politikáról vallott elgondolásait erkölcsi leveleiből, a Nero császárhoz írt királytükörből (De Clementia), valamint a Claudius császár tökké válásáról szóló szatírájából, az Apocolocynthosis-ból rekonstruálhatjuk.

Ez utóbbi, a szó szerinti fordításban Claudius császár megtökösödése címet viselő mű arról szól, hogy mi történt Claudius császárral, halála után: Claudius császár felmegy az Olympusra, és megpróbál az istenek elé kerülni. Először Hercules megpróbálja kihallgatni, de mivel úgy látja, hogy Claudius összevissza hazudozik, és nem is beszél érthetően, összehívja az égi senatust. Itt Augustus beszámol Claudius gonosztetteiről. Ennek hatására az égiek úgy döntenek, hogy az Alvilágba vetik Claudiust. A holtak bírája az általa elrendelt gyilkosságok miatt arra ítéli, hogy egy lyukas pohárral vessen állandóan kockát, és legyen egy felszabadított rabszolga szolgája. Érdekesség, hogy e szatíra megírásával egyidejűleg Seneca megírta a megistenült Claudius császár hivatalos dicsőítő és gyászbeszédét is. E kettősséggel, ti. egy hivatalos és egy saját véleményt tükröző szöveg megírásával Seneca előképül szolgálhatott Prokopiosz számára, aki bizánci udvari történetíróként a Iustinianust dicsőítő művek megírása mellett megalkotta a Iustinianust gyalázó Titkos történetet is.Az Apocolocynthosis elszórt utalásai kifejezik a Claudius alatt karriert befutó, felszabadított rabszolgákkal szembeni római ellenérzést. Rosszallását fejezi ki Seneca Claudius uralkodói gyakorlatával (abszolutisztikus tendenciák, rokongyilkosságok, a polgárjog mértéktelen adományozása idegeneknek) szemben is.

A negatív példák kigúnyolása után Seneca az ideális uralkodó képét a Nagylelkűségről (De Clementia) című művében festi le Nero elé. A mű megírásának apropójául egy, Tacitus és Suetonius által is megörökített esemény szolgál: Nerónak alá kell írnia egy halálos ítéletet. Az ifjú császár azonban kijelentette, hogy bárcsak ne ismerné a betűket (Suetonius: Nero, 10).^[2] Seneca ennek kapcsán mutatja be a jó császárral szembeni elvárásokat. Kifejti, hogy a szelídség hozzátartozik az uralkodói nagysághoz. Ha csak a kegyetlenség útján lehetne uralkodni, akkor Róma már rég kiürült volna. Az uralkodónak úgy kell bánnia az alattvalóival, ahogy ő maga is szeretné, hogy bánjanak vele az istenek. Ügyelnie kell ugyanakkor minden cselekedetére, mivel a princeps élete a nyilvánosság előtt zajlik, ezért mindenki tudomást szerez az esetleges kegyetlenkedéseiről. Az uralkodó az alattvalók atyja, akit az alattvalók szeretete sokkal jobban megvéd, mint azok félelme. Még a rabszolgákkal szemben is emberséges bánásmódot kell tanúsítani.

A rabszolgákkal szembeni emberséges bánásmód visszaköszön Seneca erkölcsi leveleiben is:

Seneca véleménye szerint a rabszolgák nem természetüknél fogva ellenségesek uraikkal szemben: azok bánásmódja teszi őket ellenséggé.

Seneca az egyetlen ókori római tragédiaíró, akinek ismerjük a drámáit (listájukat lásd lent). Neve alatt maradt fenn, de vitatott szerzőségú a Hercules Oetaeus. Szinte biztos, hogy nem ő írta az Octavia című művet, hanem csak a hagyomány tulajdonítja neki. Ez utóbbi műfaja ún.fabula praetexta – azaz nem ókori görög mitológiai tárgyú, hanem római témát dolgoz fel. Az utóbbi fél évezredben drámái megítélése változott: a reneszánsztól fogva kedvelték, nagy hatást gyakorolt olyan drámaírókra, mint Shakespeare, Racine, Corneille. A klasszicizmus azonban rossz minőségű utánzatoknak tekintette őket: Lessing szerint például Seneca tragédiái előadhatatlan, csak az olvasásra szolgáló könyvdrámák. Más szerzők szerint csak rétoriskolai gyakorlatok, esetleg sztoikus példázatok. Ennek ellentmond, hogy a reneszánsz óta nagy sikerrel mutatták be őket színpadon. Szilágyi János György hívja fel a figyelmet arra, hogy elképzelhető, hogy jómódú rómaiak által fenntartott magánszínházakban játszották őket és Seneca az értő közönség számára tudatosan nyújt esetenként alternatív értelmezést és a hagyományostól eltérő látásmódot azokhoz a görög drámaírókhoz képest, akiktől a témáit meríti. Mindezek miatt a klasszicizmus görög-imádatában rossz viszonyítási pontot választott, és nem volt képes önértékükön szemlélni Seneca műveit. Drámái ugyanis nem cselekménydrámák: a változások a főhősök lelkében játszódnak le. Szilágyi János György ugyanis kimutatta, hogy van jellemfejlődés az egyes szereplőkben.

Senecától 124 erkölcsi kérdéseket tárgyaló levelet (Epistulae morales) ismerünk. A levelek címzettje egy Lucilius nevű római lovagrendű személy, az Aetna című költemény szerzője, Szicília procuratora. Valószínűleg Epikurosz követője volt, Seneca pedig a levelek segítségével igyekezett őt a sztoicizmusnak megnyerni. A levelek 20 könyvre osztva maradtak ránk, de ismerünk idézetet egy leveléből a 22. könyvből. A levelek témagazdagsága egyedülálló az ókori irodalomban. Mivel római módra a filozófiát gyakorlati tanácsok adására használja fel, ezért témái sokfélék: a barátság, a helyes fogalmak használata, a valódi szabadság, a valódi műveltség, a rabszolgákkal való bánásmód.

Seneca költőként is ismert volt az ókorban. Az Anthologia Latina 3 verset hoz neve alatt, de Adamik Tamás szerint a stíluskritika kimutatta, hogy 396-460 közötti darabok is az övéi lehetnek.^[3] Költeményei műfaji sokszínűségükkel, és témabeli változatosságukkal egyaránt kitűnnek. Írt lírai költeményeket, menipposi szatírát és tragédiát, továbbá 4 kötetnyi epigrammát tulajdonít neki a hagyomány. Írt pajzán verseket, megverselt filozófiai gondolatokat, az Apokolkynthósis menipposzi szatírájában kigúnyolta Claudiust.

• Vigasztalások Helviához (Consolatio ad Helviam)
• Vigasztalások Polybiushoz (Consolatio ad Polybium)
• A haragról (De ira)
• A nagylelkűségről (De Clementia)
• Természeti vizsgálódások (Questiones Naturales)
• Claudius császár tökké válása (Apocolocynthosis)
• Erkölcsi levelek Lucilliushoz (Epistulae morales)
• Drámák (Tragoediae): Hercules Furens (Az őrjöngő Hercules) /Troades (Trójai nők) /Phoenissae (Föníciai nők)/Phaedra/Thyestes /Agamemnón /Oidipusz/Médeia

Seneca halála Szókratész halálát idézi elénk. A későbbi korok a zsarnokok által ártatlanul megölt, tiszta lelkiismeretű, bűntelen emberek egyik archetípusát látták benne. Emiatt számos szépirodalmi és művészeti feldolgozása^[4] ismert. Megfestette többek között Jean Charles Nicaise Perrin,^[5] Gerard van Honthorst,^[6] Tiepolo,^[7] Rubens, Luca Giordano, David, Michel Martin Drolling,^[8] Joseph Noël Sylvestre (lásd Galéria).

Robert Schwentke 2023-ban Seneca: A földrengések kialakulása címmel készített életrajzi filmet róla.

A levelekben kifejtett etikája rokonítható a kereszténységével: minden ember, még a rabszolgák is a felebarátaink. A XLI. levelében egyenesen arról ír, hogy "szent szellem lakik bennünk, jó és rossz tetteinknek megfigyelője és strázsája", illetve, hogy "minden igaz ember szívét isten lakja, de hogy melyik, azt nem tudjuk". Ez utóbbi kitétel Szent Pál athéni útját idézi, ahol az apostol az Ismeretlen Istenségnek állított oltárt látott, és ennek kapcsán kezdett prédikálni (ApCsel 17,15.22-18,1). Szent Pál egyébként találkozott Seneca bátyjával, Gallioval.

A felebaráti szeretetre, a Szentlélekre, illetve Szent Pálra is vonatkoztatható utalások, valamint az ugyanebben a levélben található szőlőtőke-metafora – mely Jézus kedvenc metaforái közé tartozott – azt a benyomást keltették a keresztény olvasóban, hogy Seneca keresztény volt, a fürdőben történő öngyilkosságot pedig egyfajta megkeresztelkedésnek fogták föl. Emiatt az egyházatyák kedvelt olvasmányai voltak Seneca művei, Tertullianus például a mi Senecánkról beszél (Seneca noster), Szent Jeromos pedig a De viris illustribus című művében keresztény írónak nevezi Senecát. Seneca népszerűségét mutatja, hogy a keresztények a Kr. u. IV. században hamisítottak is egy Szent Pál és Seneca közötti levelezést.

Egyes elképzelések szerint Seneca megjósolta, de legalábbis inspirálta Amerika felfedezését az alábbi sorokkal:

Thule az ismert világ legészakibb pontjának felelt meg az ókori irodalmi elképzelésekben, valódi helye ismeretlen, azonosították Izlanddal, Grönlanddal és más északi helyekkel is. Ezért Kolumbusz Kristófot és más felfedezőket Pierre d’Ailly műve mellett inspirálhatta ez a szövegrészlet is.

• ↑ wikigallery.org Perrin: Jean Charles Nicaise Perrin,
• ↑ wikigallery.org Death: Giovanni Battista Tiepolo,
• ↑ wikigallery.org Drolling: Michel-Martin-Drolling,
• collezioni-f.it: David: Seneca_halála
• tamuseum.com: Gerard van Honthorst

• Keresztyen Seneca, az az Lvcivs Annaevs Seneca leveleiböl ki-szedetett és XXXVIII részre osztatott keresztyeni viragok, mellyek groff Battyani Adam etc önagysága akarattyából diákból magyarra most elsöben fordittattak és költségével kinyomtattattak; Cosmerovius Máte, Bécs, 1654
• Keresztyén Seneca, az az Seneca munkáiból ki-szedegetett, keresztyéni virágok; Kéri Sámuel ford. alapján feldolg., sajtó alá rend. Szilágyi Sámuel; Batthyani Lajos, Bécs, 1740
• Keresztény Seneca, az az keresztény virágotskák, mellyek Annaeus Seneca leveleinek kertéből szedettek és Miháltz István által magyar versekbe köttettek; Academia Ny., Kolozsvár, 1768
• Erkölcsi leczkék. Magyarosítva Szép Mihály által; Schmid Ny., Pozsony, 1834
• Szeneka III. könyvei A' haragról / Ismét I. könyve A' vigasztalásról; ford. komjáti Komjáthy Gábor; Ellinger Ny., Kassa, 1841

• L. Annaeus Seneca vigasztalása Marciához; ford. Zsoldos Ignác; Beimel-Kozma Ny., Pest, 1858
• L. Annaeus Seneca könyve Serenushoz A kedély-nyugalomról; ford. Zsoldos Ignác; Scheiber Ny., Pozsony, 1861 (Seneca Lucius Annaeus munkái)
• L. Annaeus Seneca két könyve / A vigasztalásról anyjához Helviához / A gondviselésről vagyis Miért történnek a jó férfiakkal rosszak, ha vagyon gondviselés; ford. Szaicz Antal; Lyceum Ny., Eger, 1871
• A bölcs állhatatosságáról, vagy hogy A méltatlankodás nem hat a bölcsre; ford. Zsoldos Ignác; Aigner, Pest, 1872 (Lucius Annaeus Seneca munkái)
• Lucius Annaeus Seneca munkái; ford. Zsoldos Ignác; Aigner, Pest, 1873
• L. Annaeus Seneca öt könyve / A vigasztalásról anyjához, Helviához / A gondviselésről / Az élet rövidségéről / A boldog életről / A vigasztalásról Polybiushoz; ford. Szaicz Antal; Lyceum Ny., Eger, 1873
• Lucius Annaeus Seneca vigasztalása Márciához; ford. Lévay József; Ráth, Bp, 1874
• Vígasztalások; ford. Lévay József; Franklin, Bp., 1893 (Olcsó könyvtár)
• Erkölcsi levelek, 1-2.; ford. Barcza József; Franklin, Bp., 1906
• Seneca leveleiből; ford., bev. Sárosi Gyula; Officina Ny., Bp., 1943 (Officina könyvtár)

• Vigasztalások; ford., utószó, jegyz. Révay József; Európa, Bp., 1959 (Világirodalmi kiskönyvtár)
• Játék az isteni Claudius haláláról; ford., jegyz. utószó Szilágyi János György; Magyar Helikon, Bp., 1963
• Oedipus; in: Bosszú és emberség; ford., utószó Jánosy István; Magvető, Bp., 1975
• Erkölcsi levelek; ford., utószó, jegyz. Kurcz Ágnes; Európa, Bp., 1975 ISBN 963 07 2274 7
• Baiae / Seneca: Levelek. Részlet; ford. Maróti Egon / Propertius: 1. könyv. 11. elégia; ford. Szabó Lőrinc / Propertius: 3. könyv. 18. elégia; ford. Kárpáty Csilla, ill. Vida Győző; Magyar Iparművészeti Főiskola, Bp., 1976
• Seneca tragédiái; ford. Jánosy István, Kárpáty Csilla, Ruttner Tamás, utószó Szilágyi János György; Európa, Bp., 1977 (Az ókori irodalom kiskönyvtára)
• Vigasztalások; ford., utószó, jegyz. Révay József és Kurcz Ágnes; Európa, Bp., 1980
• Nero császárnak a nagylelkűségről; ford., utószó, jegyz. Szőke Ágnes; Helikon, Bp., 1988

• A haragról. Novatusnak; ford. Kovács Mihály, előszó, szöveggond. Dörömbözi János; Seneca, Pécs 1992 (Seneca könyvek)
• Az élet rövidségéről; ford., előszó, jegyz. Bollók János; Seneca, Pécs, 1992 (Seneca könyvek)
• A lélek békéje. Szöveggyűjtemény Cicero és Seneca műveiből; ford. Maróti Egon, Révay József; Interpopulart, Szentendre, 1993 (Populart füzetek)
• A lelki nyugalomról; ford. Bollók János; Seneca, Bp., 1997 (Seneca könyvek)
• Művészete az életnek letfilozófia; ford. Barcza József, vál., utószó Tillmann J. A.; Palatinus, Bp., 2001
• Seneca prózai művei, 1-2.; ford. Bollók János et al., utószó, jegyz. Takács László; Szenzár, Bp., 2002–2004 (S.P.Q.R.)
• Seneca: Óvakodj a haragtól!; Marcus Aurelius: Tanítások könyve; ford. Vágó Gy. Zsuzsanna; Kassák, Szada, 2003 (Bölcsességek kincsestára)
• Seneca drámái; szerk. Ferenczi Attila, Takács László, ford. Eiler Tamás et al.; Szenzár, Bp., 2006 (S.P.Q.R.)
• Az emberség nagykönyve; ford., szerk. Vágó Gy. Zsuzsanna; Kassák, Szada, 2007 ("Évezredek bölcsessége" sorozat)
• Boldogságra születtél Tanácsok minden időkre; ford. Vágó Gy. Zsuzsanna; Kassák, Szada, 2007 (Bölcsességek kincsestára)
• Menj, és légy ember! Útmutatás az élethez; ford. és szerk. Vágó Gy. Zsuzsanna; Kassák, Szada, 2008 (Bölcsességek kincsestára)
• Légy mindig barát! Lelki szövetségre vágyók könyve; ford., szerk. Vágó Gy. Zsuzsanna; Kassák, Szada, 2012 (Bölcsességek kincsestára)
• A gondviselésről és más írások; ford. Bollók János, Takács László; Helikon, Bp., 2016 (Helikon zsebkönyvek)
• Erkölcsi levelek; ford. Kurcz Ágnes, Sárosi Gyula; Helikon, Bp., 2019 (Helikon zsebkönyvek)
• Hogyan őrizzük meg hidegvérünket? Indulatkezelési útmutató a régmúltból; vál., bev. James Romm, ford. Borbély Bartis Katalin; Pallas Athéné, Bp., 2020
• Szent Pál és Seneca levelezése. In: Apokrif levelek. Telosz, Bp., 1999, ISBN 963-8458-17-8
• Erkölcsi levelek. Válogatás. Kossuth Könyvkiadó, 2001; ford. Kurcz Ágnes, ISBN 963 09 4213 5
• Seneca prózai művei I. Szenzár Kiadó. Kiadó, 2002, ISBN 978-963-86151-9-0
• Seneca prózai művei II. Szenzár Kiadó, 2004, ISBN 978-963-86369-6-6
• Seneca drámái III. Szenzár Kiadó, 2006, ISBN 963-7014-16-0
• Korompay Eszter: Mészöly Gedeon Seneca-fordítása; ELTE Ókortudományi Intézet, Bp., 2016 (Midas)

• ↑ Adamik 2009: Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Kalligram. Pozsony, 2009. ISBN 978-80-8101-226-6
• ↑ Albrecht 2003-2004: Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Ford.: Tar Ibolya. Balassi Kiadó. Budapest, 2003–2004. ISBN 963-506-524-8 , ISBN 963-506-574-4
• ↑ Szilágyi 1977: Szilágyi János György, Seneca, a tragédiaköltő. In: Seneca Tragédiái, Európa, Bp., 1977, 223–252. ISBN 963-07-1212-1
• ↑ Pecz 1904: Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. Online

• Szekeres Cs.-Kendeffy G., Fejezetek a római filozófia történetéből, in: Bevezetés az ókortudományba IV (Agatha VII), Szerk. Havas L.–Tegyey I., Debrecen 2001, 433–454. ISBN 963-472-533-3

• Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 175–178. o.
• Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 132–136. o.
• Korompay Eszter: Mészöly Gedeon Seneca-fordítása; ELTE Ókortudományi Intézet, Bp., 2016 (Midas)

• http://www.thelatinlibrary.com/sen.html

• Erkölcsi levelek
• Apocolocynthosis
• Seneca és Szent Pál "levelezése"

• erettsegi.com: Seneca életútja
• literatura.hu: Seneca
• mek.oszk.hu: Világ 018
• szepmuveszeti.hu: Seneca
• romaikor.hu: Római kor

• Római irodalom